Elindulunk Brüsszelből az NDK-frizurás buszsofőrrel, hogy – elvileg – másfél órával később a Toyota valenciennes-i üzemében, az új TF106-os bemutatóján kössünk ki. A francia határig minden rendben, szépen haladunk, ám schengeni egyezmény ide vagy oda, ott ácsorgunk egy kicsit. Oda se neki, uccu tovább, de sajnos annyira, hogy a gyárhoz vezető autópálya-kijáratot masszívan elnézi a hetvenes éveket idéző napszemüveget viselő kormányos figura.

Több, Valenciennes belvárosába vezető kijárat szemrevételezése, 40 perc és néhány telefon után aztán fellélegzik nemcsak a buszon utazó magyar, de a spanyol és portugál újságírócsoport is, feltűnik ugyanis a távolban a gyár irdatlan szürkesége, a maga teljes valójában. A komplexum, amelyben az új Yaris gyártása folyik, tényleg hatalmas területen terpeszkedik, ha már idáig eljöttünk, a Toyota jóvoltából egy picinyke részlegét be is járhattuk.

Robotok, hatalmas présgépek, amerre a szem ellát, katonás rendben különböző alkatrészek, s mindehhez olyan, padlóremegtető robajszerű hang, amelyet elképzelni sem lehet. A gyár a lehető legjobb helykihasználással működik, hát persze, csak precízen, japánosan, s hogy miért éppen ide szervezték az új F1-es autó bemutatóját, arra egyszerű a magyarázat.

Toyotáéknál a Yaris fut a legjobban, amióta Európában gyártják, temérdek darabot adtak el belőle, a szervezéssel a Forma-1 és a szériagyártású autók közötti szoros kapcsolatot kívánták kihangsúlyozni az illetékesek. A gyárlátogatáson mi magyarok voltunk az utolsók, de a bemutatóval szerencsére megvártak minket, s piciny lökdösődés után az első sorokban foglaltunk helyet.

Aki fontos és számít, megszólal, John Howett elnök hangsúlyozza, mennyire különleges is ez a „pre-season event”, majd Tomita Cutomu csapatfőnök jön, aki a japánokra jellemző mókás angolsággal adja elő, mennyire sokat vár az esztendőtől. Később szóhoz jutnak az „agyak” is, azaz az új V8-as motor kifejlesztéséért felelős Luca Marmorini, valamint a kasztnit tervező Mike Gascoyne.

Előbbi három, utóbbi két másodperces lassulásra számít tavalyhoz képest, persze kihangsúlyozva, hogy egyes pályákon akár egálközeli eredmény is kijöhet. Legvégül a pilótákat, sorrendben Ricardo Zontát, Jarno Trullit és Ralf Schumachert szólítják színpadra, az olasznak és a németnek jut a megtiszteltetés, hogy az autóról lerántsa a leplet.

Villognak a vakuk, dirigálnak a fotósok, ki merre mosolyogjon, majd következik a legizgalmasabb rész, amikor a pilóták és mindenkik az újságírókkal társalognak. A tülekedés nagy, de annyit azért sikerül megtudni Gascoyne-tól, hogy azért kellett már novemberben megkezdeni a teszteléseket, hogy kiderüljön, az új Bridgestone-gumik hogy viselkednek a Michelin-ekhez képest, és mondott néhány szót arról is, mi változik az autón a szezonnyitó Bahreini Nagydíjig.

Konkrétan majdnem minden, az új aerodinamikai csomag új első szárnyat, fékeket, diffúzort, miegymást jelent majd, válaszolta Gascoyne az egyik kolléga a „ráncfelvarrás” tartalmát firtató kérdésére, persze mindig mosolygós önmagához hűen előbb azért megkérdezte, hogy rá, vagy az autóra teccünk-e gondolni. Aztán rájött. A Monacói Nagydíjon jön a teljesen új Toyota, a TF106B, Gascoyne szerint addig nagyon sok munka vár a csapatra.

Schumacher sajnos megközelíthetetlennek bizonyult, hiába, a rossz helyezkedés, Trullit pedig épp elkaptuk volna, amikor bájos ügynöke jelezte neki, hogy ideje menni. Annyira azért futotta, hogy mi a különbség az új gumis és motoros, valamint a régi autó között, a sietős válasz viszont csak ennyi volt: sok.

Akármennyi is, a tavalyi két pole (egy rendes, egy mázlis) után idén könnyen összejöhet a Toyota első F1-es győzelme, úgy egyébként ebben mindenki hisz is. Így kell hozzáállni.