1997. február 11-én a Scuderia Ferrari kiadott egy közleményt, melyben megerõsítették, hogy a csapat új fõmérnökének leszerzõdtették a dél-afrikai Rory Byrne-t. Azt a Rory Byrne-t, aki korábban a Benettonnál már dolgozott együtt Michael Schumacherrel és Ross Brawnnal - ráadásul nem kevés sikerrel. A bejelentés egyben azt is jelentette, hogy az addig fõmérnök, John Barnard eredetileg 1997 közepén lejáró szerzõdését idõ elõtt felbontották. A Ferrarinak nem volt vesztegetni való ideje, ugyanakkor az, hogy a Brawn-Byrne-Schumacher féle "álomcsapat" ismét együtt volt, nem jelenthetett azonnali sikereket. Annál is inkább nem, mivel az 1997-es autó, a Ferrari F310B még teljes mértékben Barnard munkája volt. A kívülállók elsõsorban azt kritizálták, hogy az autó ránézésre kísértetiesen emlékeztetett az elõzõ évi Williamsre, Schumacher pedig azt, hogy a hasonlóság csak külsõleg volt meg... Néhány hét tesztelés után Michael kijelentette: "Ne várják, hogy dobogós helyekért fogunk küzdeni. Pontokért fogunk küzdeni..." Az F310B ugyanis hasonló problémákkal küzdött, mint az elõzõ évi autó: idegesen viselkedett a kanyarok bejáratánál és alulkormányzottá vált a gyors kanyarokban. Michael csapattársa, Eddie Irvine elmondta, hogy az új autó ugyan valamivel stabilabb, mint az F310-es volt, de nagyon rossz a tapadása. A tesztelések alatt gondok voltak továbbá a motorral és a felfüggesztéssel. Michael pesszimizmusa tehát nem légbõl kapott volt. 1997. február 20-án azonban minden szakmai probléma teljes mértékben a háttérbe szorult a kétszeres világbajnok számára. Ez volt az a nap, amikor felesége, Corinna egészséges kislánynak adott életet, aki a Gina-Maria nevet kapta. Nem sokkal korábban Michael még tesztelt és csapata beszámolója szerint teljes mértékben profiként végezte a dolgát. Csak az volt furcsa a viselkedésében, hogy amikor nem körözött kint a pályán szokatlanul sokat lógott a telefonon... A kis Gina végül megvárta, hogy papája hazaérjen, így Michael jelen tudott lenni lánya születésénél. "Aggódtam, hogy rosszul leszek vagy elájulok a szülés közben és cserbenhagyom Corinnát." - mondta errõl a Hello magazinban 2001 elején. De aztán nem volt ilyen probléma, s Michael igen lelkes apának bizonyult, aki mindenben kivette a részét a gyermeknevelésbõl. Ha otthon volt, akkor õ és Corinna felváltva keltek fel a kislányhoz, ha éjszaka sírt:"Az elsõ hónapokban Gina sosem aludta át az éjszakát. Ez persze normális dolog és a szülõknek hozzá kell szoknia a kis szervezethez. Ezekben a hónapokban a két szülõ közti kapcsolat gyakran másodlagossá válik." - mondta Schumi 1988 júniusában a Bildnek. A teljesen hétköznapi, ámde nagyon boldog családapának így talán a szokásosnál kissé nehezebb volt mindössze néhány nappal késõbb repülõgépre ülnie és a távoli Ausztráliába utaznia az elsõ verseny színhelyére. Amikor megérkezett, nem kerülhette el az ilyenkor szokásos újságírói kérdéseket: vajon az a tény, hogy apa lett - Enzo Ferrari elméletének megfelelõen - le fogja lassítani? Ekkor még nem tudott ugyan tapasztalatból beszélni, ám csaknem másfél évvel késõbb - 1998 júniusában a Bildben - már igen: "Természetesen most teljesen más felelõsségem van. A versenyek alatt olyan vagyok, mint mindig. De a tesztelések alatt már nem kockáztatok mindent, hogy én legyek a leggyorsabb. Most már nincs problémám azzal, hogy hagyjam csapattársamat, vagy a tesztpilótát, hogy átvállalja a tesztelés nagy részét, így én több idõt tölthetek a családommal. A korai napokban nem ez volt a helyzet!" - mondta errõl a kérdésrõl. Ami az ellenfeleket illeti, a Williams-Renault továbbra is a mércének számított az autók között, ám az elõzõ évi világbajnokot, Damon Hillt már Michael egykori barátja, Forma-3-as ellenfele, majd C-csoportos csapattársa, Heinz-Harald Frentzen váltotta fel, aki régi "mániája" volt Frank Williamsnek. S nemcsak neki! Sokan - különösen Németországban és Németországnak különösen az a része, amely nem szimpatizált Schumacherrel - várták, hogy HHF az árnyékába fogja állítani Schumachert, miután már régóta közszájon forgott, hogy a mönchengladbachi alsóbb kategóriákban "gyorsabb volt" Michaelnél. Frentzen elõtt most íme itt volt a nagy lehetõség: jobb autóba ülhetett, mint Schumacher. A Williams másik versenyzõje továbbra is a kanadai Jacques Villeneuve volt, aki már megvetette a lábát a csapatban. A közvetlen riválisokon kívül volt egy másik, egy új ellenfél is a rajtrácson - aki ugyan egyelõre nem volt valószínû kihívója sem a Williamseknek, sem Michaelnek, mégis fontos volt Schumi számára. Ez az "új fiú" nem más, mint Michael 21 esztendõs öccse, Ralf, aki a Jordan-Peugeot újoncaként érkezett a Forma-1-be 1997-ben. A vélemények nagyon vegyesek voltak Ralf Forma-1-be kerülésérõl. Voltak olyan pletykák melyek szerint az ifjú még Michaelnél is tehetségesebb - s maga a kétszeres világbajnok is igyekezett így progagálni öccsét -, mások azonban szkeptikusak voltak és azt emlegették, hogy a Schumacher név talán fõszerepet játszott abban, hogy Ralf bekerült az autóversenyzés királykategóriájába. A mende-mondák szerint egyenesen Michael "vásárolta be" öccsét a Jordanhez, de ez nem volt igaz, sõt maga Michael úgy vélte, hogy Ralfnak még egy évet kellett volna várnia a Forma-1-el. "Véleményem szerint nem ártott volna meg neki, ha egy évvel tovább várt volna. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud elég gyorsan vezetni. De még csak 21 éves. 22 évesen érettebb lett volna." - nyilatkozta a Gala magazin szeptember 12-i számában, amikor már Ralfnak a kezében volt a Jordan-szerzõdés. Hogy - Schumacher név ide vagy oda - Ralf azért a saját jogán sem lehetett teljesen kutyaütõ azt mutatták az alsó kategóriákban elért olyan eredményei, mint gyõzelme a Forma-3-as Makaói Világkupán 1995-ben, vagy a japán Forma-Nipponban szerzett bajnoki címe 1996-ban. A név persze nyilvánvalóan segítette abban, hogy felfigyeljenek rá - s nem különben az a tekintély és azok a kapcsolatok, amelyeket a Schumacher-menedzser, Willi Weber Michael sikerei mentén épített ki. Ám a név egyúttal nagyobb nyomást is jelentett az ifjún, mintha "névtelen" versenyzõként került volna a Forma-1-be. Rajta állt, hogy a nagy elvárásoknak megfeleljen és megvesse a lábát a Forma-1-ben. Michael számára furcsa szituáció volt, hogy egy pályán versenyezzen az öccsével. Ez más volt, mint otthon Kerpenben tombolni egyet a gokartpályán. Saját bevallása szerint eleinte aggódva szemlélte Ralf tevékenységét egy Forma-1-es autó volánjánál, de aztán ez a féltés alábbhagyott, amikor látta, hogy a "kicsi" képes megállni a saját lábán és nem csinál hülyeségeket. Az 1997-es Ausztrál Nagydíj elõtt Michaelnek egy kellemetlen közjátékban volt része, amikor Ron Walker, a Melbourne-i Albert Park pálya versenyigazgatója és Bernie Ecclestone együttesen támadták le - csak mert elmondta az õszinte véleményét az ausztrál aszfaltcsíkról. "Semmi különleges nincs ebben a pályában." - hangzott Schumi véleménye egy interjúban - "Nem jelent túl nagy kihívást egy versenyzõ számára. Nincsenek igazán gyors kanyarjai. Jobb lenne, ha gondolkodnának azon, hogyan lehet jobb lehetõségeket kialakítani az elõzésre." Úgy tûnik ezekkel a szavakkal Michael érzékeny pontot érintett, ugyanis Ron Walker meglehetõsen ingerülten - már-már durván - vágott vissza és kijelentette, hogy Schumacher csak azért mond ilyeneket, mert tart Villeneuve-tõl. Hogy Villeneuve-nek mi köze van a fenti Schumacher nyilatkozathoz, az valószínûleg többeknek fejtörést okozott... Ecclestone hasonlóan haragosan reagált: "Schumacher hülyeséget beszél. Valószínûleg ez a világ legbiztonságosabb pályája. Teljesen baromságot beszél... Ha neki nem tetszik a pálya, akár haza is mehet." - mondta. Ennyit arról, hogy a Forma-1 vezetõsége mennyire támogatja, hogy a versenyzõk az unalmas és sablonos "politikailag korrekt" nyilatkozatok helyett a valódi véleményüket mondják... Végül Walker és Schumacher tisztázták a dolgot egymással egy ausztrál televíziós interjú keretében és békejobbot nyújtottak egymásnak. De szerencsére mindez háttérbe szorult, amikor végre kezdetét vette a versenyzés! Az idõmérõ edzésen Michael a remek harmadik helyet érte el Villeneuve és Frentzen mögött, aminek értékét csak növelte, hogy õ volt az egyetlen a Goodyear gumikon futó versenyzõk közül, aki a kemény összetételû abroncsokat választotta. Másnap a verseny rajtjától Frentzen és a negyedik helyrõl induló David Coulthard (McLaren-Mercedes) jött el a legjobban. Michael kissé beragadt, de ez volt a szerencséje, ugyanis így kimaradt abból a tömegbalesetbõl, amelyet Irvine és Villeneuve ütközése váltott ki és amelynek következtében az íren és a kanadain kívül Johnny Herbert (Sauber-Petronas) is kiesett. Az élen ezek után Frentzen hajtott és csaknem egy másodperccel gyorsabb köröket futott, mint a második-harmadik helyen autózó Coulthard és Schumacher. Mint késõbb kiderült HHF azonban két boxkiállásos taktikán volt, míg a mögötte autózók csak egy kiállást terveztek. A Williams-pilóta második kiállása során problémák támadtak, így visszaesett a harmadik helyre DC és Schumi mögé. Michael közvetlenül a skót közelében autózott, de nem tudott elõzési pozícióba kerülni, ráadásul néhány körrel a verseny vége elõtt - nem tervezett módon - ismét ki kellett látogatnia a boxba, mivel a Ferrari elszámította magát az üzemanyagmennyiséget illetõen az elsõ kiállás során. A harmadik helyen érkezett vissza a pályára Coulthard és Frentzen mögött, ám három körrel a futam leintése elõtt HHF kipördült, miközben próbálta beérni az elõl autózó McLarent. A végén tehát - némileg meglepetésre - Coulthard állhatott a dobogó tetejére, Michael a második lett, õket pedig a harmadik helyen befutó Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes) kísérte az emelvényre. Schumi a tesztelések pesszimista hangulata után elégedett lehetett ezzel az eredménnyel - és az is volt. A következõ versenyen, a Brazil Nagydíjon Schumi a második helyre kvalifikálta magát Villeneuve mögé. A rajtnál rögtön támadni kezdte a kanadait és meg is elõzte, miközben Jacques kiszaladt a fûre. Egy kör sem telt bele azonban és a célegyenesben a jóval gyorsabb Williams ismét elviharzott Michael mellett. A Ferrari csúcssebessége az egyenesekben hagyott kívánni valót maga után, s ez azt eredményezte, hogy Gerhard Berger (Benetton-Renault) is könnyedén elment mellette, végül pedig Schumi az ötödik helyen végzett egy számára nem túl emlékezetes futamon, miközben Villeneuve nyert. "Tulajdonképpen többet reméltem, mint egy ötödik hely." - mondta Michael a verseny után csalódottan - "Azonban a gumijaim olyan gyorsan lekoptak, hogy a végén még azzal is problémám volt, hogy Damon Hill mellett elmenjek, akinek a Bridgestone-jai sokkal jobbak voltak." [3.] Az Argentin Nagydíj ennél is rosszabbra sikeredett. Michael az idõmérõ edzésen a negyedik rajtkockát szerezte meg Villeneuve, Frentzen és a meglepetés-ember, Olivier Panis (Prost-Mugen-Honda) mögött. A francia remeklésében valószínûleg szerepe volt a Bridgestone-nak, hiszen a szintén japán abroncsokon futó Rubens Barrichello (Stewart-Ford) is meglepõen jól szerepelt a maga ötödik rajtkockájával. A verseny Schumi számára nem sokáig tartott, ugyanis az elsõ kanyarban ütközött Barrichellóval. A brazil tudta folytatni a versenyt, Michaelnek azonban a pálya szélérõl kellett végignéznie Villeneuve újabb futamgyõzelmét. Némileg azonban vígaszt jelenthetett számára az, hogy öccse, Ralf Forma-1-es pályafutása során elõször ért célba, s nem is akárhogyan: harmadik lett a Jordan-Peugeot-val! "Egy jó rajt után Heinz-Harald Frentzen mögött voltam." - elemezte Schumi az ütközés balszerencsés momentumát - "Sajnos sok olaj került a sisakrostélyomra, így rosszul láttam. Aztán ütköztem Barrichellóval és a versenyem véget ért." [3.] A Buenos Aires-i futamot Michael igyekezett feledtetni Imolában a tifosik elõtt, s ez tulajdonképpen sikerült is: az idõmérõ edzésen harmadik volt Villeneuve és Frentzen mögött, a versenyen pedig egy remek második helyet szerzett, miközben Jacques váltóhibával kiesett. A futamgyõztes HHF volt, s ez alkalmat szolgáltatott a német (bulvár)médiának arra, hogy megpróbálja kiélezni a vetélkedést a két német pilóta között - felidézve a Forma-1 elõtti idõket, vagy éppen azt, hogy Michael felesége, Corinna korábban Frentzen barátnõje volt. Schumi és Heinz-Harald azonban úgy tûnik bölcsebb volt annál, hogy felüljön a média provokációinak. Viszonyukra közös Forma-1-es idejük alatt végig a tisztes és békés távolságtartás volt a jellemzõ, s ezen az sem változtatott, amikor Frentzen belépett a futamgyõztesek sorába. A San Marinói Nagydíj után Michael 14 ponttal a világbajnokság második helyén állt a 20 pontos Villeneuve mögött, de futamgyõzelme még nem volt. A következõ verseny a legendás Monacói Nagydíj volt, amelyrõl néhányan azt tartják, hogy a Forma-1-ben a világbajnoki cím után a második legjobb dolog szûk utcáin nyerni. Schumachernek feküdt a technikás utcai aszfaltcsík - volt már két gyõzelme rajta -, ám a Ferrari Gilles Villeneuve 1981-es diadala óta hiába várt a sikerre a legendás pályán. Az elõzõ évben Michael csúnyán eldobta magától a nagy lehetõséget, amikor a pole-ból indulva az elsõ körben a korlátnak ütközött, de 1997-ben ismét reményre adott okot, hogy az idõmérõ edzésen a második helyre kvalifikálta magát - mindössze 19 ezredmásodperccel elmaradva az elsõ rajtkockát megszerzõ Frentzentõl. "Kár, hogy az utolsó pillanatban elvesztettem a pole-t." - nyilatkozta Schumi az edzést követõ sajtótájékoztatón - "Az utolsó gyorskörömben nem tudtam javítani az idõmön, mert alulkormányzott volt az autóm - különösen a Casinónál és a Mirabeau-ban. Mindenesetre az elsõ sor jó hely holnapra és az autóm jól kezelhetõ versenytávon. Érdekes verseny lesz. A legfontosabb, hogy jó legyen a stratégiánk és hogy befejezzük a versenyt." A stratégia valóban jó volt, mondhatni kiváló! A futamot megelõzõ órákban, sõt percekben az idõjárás meglehetõsen bizonytalan volt. Hol esõre hajlott, hol úgy tûnt száraz verseny lesz. Schumacher ennek megfelelõen csak az utolsó pillanatban hagyta el a boxutcát, s esõgumikat tetetett fel. Közben a Williams pilótái arra számítva, hogy a pálya a versenyvonalon úgy is hamarosan felszárad slick gumikat kaptak. Azonban Michael tippje jött be! A rajttól Schumi rakéta módjára lõtt ki, s rögtön Frentzen elé, az elsõ helyre került. Õt a szintén kitûnõen induló Giancarlo Fisichella (Jordan-Peugeot) követte, majd Frentzen és Ralf Schumacher volt a sorrend. Késõbb Ralf megelõzte a Williamst. Az esõ erõsödött és a Williamsek egyre hátrébb kerültek, Michael pedig szárnyalt. A harmadik körben már 16 másodperccel vezetett Fisichella elõtt, a tizedikben pedig fél perccel elõzte meg az ekkorra már második helyen autózó Barrichellót! Közben a Williamsek is kénytelenek voltak kereket cserélni, de ez így sem az õ napjuk volt: Villeneuve a 16. körben esett ki mûszaki hiba miatt - a tizenharmadik helyrõl és már körhátrányból Schumacherrel szemben -, Frentzen pedig a 39. körben kipördült. Michaelnek is volt egy ijesztõ pillanata az 53. körben, amikor egy pillanatra elhagyta a pályát, de ez már nem változtatott a verseny végeredményén: 53 másodperccel nyert Barrichello elõtt és 1 perc 22 másodpercet vert a harmadik helyen végzõ csapattársára, Irvine-ra. "Minden jól alakult ma." - mondta Michael a futam után - "Tökéletes volt. A megfelelõ gumikat használtam és a csapat a megfelelõ stratégiát. A jó rajt után ez egy könnyû verseny volt számomra. Röviddel a verseny kezdete elõtt úgy döntöttem, hogy autót váltok [Schumi a tartalék autóját használta a versenyen - a ford.], ami helyes döntés volt. Reálisan nem gondoltam, hogy nyerni tudok: azt gondoltam, hogy a második hely lehetséges, de vizes pályán bármi megtörténhet. Az 53. körben blokkoltam az elsõ kerekeimet és noha talán be tudtam volna így is venni a kanyart, úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok, hanem inkább a kifutó területet használom. Vezetjük mindkét világbajnokságot, de még hátra van 12 verseny." Az, hogy öt verseny után Michael állt a világbajnoki tabella élén, valóban meglepõ volt az év eleji pesszimizmus tükrében. A német versenyzõ azonban ismerve autója gyengéit realista maradt és a soron következõ Spanyol Nagydíjtól nem várt túl sokat: "Barcelona egyike azon pályáknak, amelyeken nem vagyunk versenyképesek." - idézte az IRS News rögtön a Monacói Nagydíj utáni napon - "Sosem tudtuk felfedezni, hogy miért. Azt kívánom bárcsak kihagyhatnánk Barcelonát és inkább rögtön Kanadában folytatnánk." Michael borúlátása igazolást nyert a spanyolországi hétvégén. Az idõmérõ edzésen mindössze hetedik volt, s ehhez képest a versenyen elért negyedik pozícióra a veszteségek minimalizálásaként tekinhettünk. "Egész jól rajtoltam." - mondta Michael - "Az elsõ körök jók voltak, de aztán a gumijaim felhólyagosodtak, ami nehezen irányíthatóvá tette az autót." [3.] Villeneuve nyert Panis és Alesi elõtt, s így a kanadai ismét vezetõ pozícióba került a világbajnokságban hazai versenye elõtt, ugyanakkor a Ferrari egy ponttal még mindig vezetett a konstruktõrök között. Montrealban azonban Schumacher elrontotta a Villeneuve-fesztivált! Egy rendkívül izgalmas idõmérõ edzésen az utolsó pillanatokban letaszította Jacques-ot a pole pozícióból, a versenyet követõen pedig már ismét õ vezette a világbajnokságot! A rajtnál Michael megõrizte vezetõ helyét, s nem sokáig kellett aggódnia az õt üldözõ Villeneuve felõl, ugyanis a kanadai a második körben a célegyensre fordító kanyarban nekicsapta autóját a falnak és kiesett. Akadt azonban Schuminak egy másik kemény ellenfele erre a versenyre: David Coulthard, aki meglepett mindenkit azzal, hogy elsõ boxkiállását csak a 40. körben ejtette meg. Ezzel a taktikával át is vette a vezetést, sõt növelni tudta elõnyét. Az Goodyear-ek azonban nem bírták a "gumifaló" pályát. Elõbb Schumachernek, majd nem sokkal késõbb DC-nek is be kellett iktatnia egy nem tervezett kerékcserét a gyorsan kopó gumik miatt. A boxban lefulladt a skót motorja, a pályán pedig eközben Olivier Panis szenvedett egy súlyos balesetet, melynek következtében mindkét lába eltört. A versenybíróság emiatt úgy döntött, hogy 15 körrel a vége elõtt leintik a futamot, s mivel túl voltak az eredeti táv 75 százalékán mindenki teljes pontszámot kapott. Michaelnek - Coulthard lefulladása miatt - szerencséje volt ezzel a gyõzelemmel és ezt nem is tagadta: "Nincs értelme ünnepelni egy ilyen gyõzelem után." [3.] - mondta. Sõt, annak ellenére, hogy ismét vezette a világbajnoki pontversenyt, továbbra sem érezte magát esélyesnek. A német Motorsport Aktuellnek úgy nyilatkozott ebben az idõben, hogy az erõviszonyok alapján Villeneuve-nek 50 ponttal kellene rendelkeznie az õ 27 egységével szemben, s hogy nem bízik abban, hogy '97 az õ éve lehet. Ennek tükrében érthetõ, hogy miért lepte meg a következõ versenyen, a Francia Nagydíjon elért pole pozíciója: "Nem tudom megmagyarázni." - mondta Michael az idõmérõ edzés után - "Nem vártam ezt. Egy másodperccel gyorsabbak vagyunk, mint legutóbb, amikor idõmérõ edzést szimuláltunk itt és nem értem miért." Ez a meglepetés azonban egyáltalán nem volt ellenére, mint ahogy minden bizonnyal a következõ nap történései sem. Végig fölényesen vezetett a versenyen, amelyen néhány körrel a vége elõtt eleredt az esõ. Azonban - a többiekkel ellentétben - Schumi és Frentzen nem mentek ki a boxba, hogy intermediate-gumikra váltsanak, hanem slicken csinálták végig a távot. Michael nyert 23,5 másodperccel verve a második helyezett Frentzent és csaknem 1 perc 22 másodperccel a negyedik helyen befutó Villeneuve-öt! Schumi ezzel a gyõzelemmel már 14 ponttal vezetett Villeneuve elõtt a világbajnokságban, s saját bevallása szerint elõször fordult meg a fejében, hogy talán mégis megnyerheti a világbajnokságot 1997-ben: "A mai verseny alatt elõször gondoltam erre." - nyilatkozta a dpa német hírügynökségnek - "A pálya karakterisztikája miatt nem vártam, hogy gyorsak leszünk Magny-Cours-ban. Az, hogy gyorsak voltunk optimistává tesz más pályákkal kapcsolatban, amelyekrõl eredetileg azt gondoltam, hogy nem lesz rajta esélyünk. Úgy tûnik, hogy valóban komoly szerepet játszhatunk a világbajnokságban." Nagy-Britanniában azonban nem volt szerencséje. Folytatódhatott volna a diadalmenet, ám ehelyett Villeneuve dolgozott le egy csapásra tíz pontot. Michael a harmadik rajtkockából vághatott neki a versenynek Villeneuve és Häkkinen mögül, majd az elsõ kerékcserék után átvette a vezetést. Häkkinen volt a második mögötte, Villeneuve pedig a harmadik helyen autózott. Michael kényelmes vezetést szerzett és úton volt a gyõzelem felé, ám a 38. körben fékhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. De Villeneuve-nek még ennél is nagyobb szerencséje volt, amikor az 52. körben Häkkinen is kiesett elõle motorhiba miatt, így a kanadai bezsebelhette a futamgyõzelemért járó tíz pontot. A mezõny Németországba ment tovább, ahol nagy meglepetésre Gerhard Bergeré (Benetton-Renault) lett a pole pozíció, s még ennél is nagyobb meglepetésre Giancarlo Fisichelláé (Jordan-Peugeot) a második rajtkocka. Schumacher a negyedik helyrõl indulhatott Häkkinen mellõl. Berger éppen egy orrmelléküreg operáció után tért vissza a mezõnybe, s rendkívül motiváltan indult neki pályafutása utolsó néhány versenyének (Gerhard 1997 végén vonult vissza). Az osztrák dominálta az egész hétvégét és nyert. Michael a második helyen végzett mögötte, de elégedett volt - különösképpen annak tükrében, hogy Villeneuve a 34. körben kipördült, miközben a negyedik helyért harcolt Jarno Trullival (Prost-Mugen-Honda). "Nem is tudtam volna jobb eredményt elképzelni." - mondta Schumacher aki elõl mindössze néhány körrel a leintés elõtt állt ki Fisichella egy defekt miatt - "Be kellett iktatnom egy nem tervezett boxkiállást, mert problémáink voltak a tankolásnál. Aztán a verseny fele után már egyáltalán nem volt ötödik sebességem. Nem volt könnyû verseny." A Magyar Nagydíjon Villeneuve szerezte meg a pole pozíciót, mellõle Michael indulhatott. Már ekkor érdemes volt odafigyelni Damon Hillre az Arrows-Yamahában, aki a szenzációs negyedik helyre kvalifikálta magát. Ezzel együtt szombaton még a legtöbben csak nevettek volna rajta, ha valaki azt mondja a vasárnapi verseny Hillé lehet... Schumacher futama valószínûleg már a warm-upon megpecsételõdött, amikor összetörte Ferrariját. A csapat egy új, könnyített kasztnit hozott magával, ám a vasárnap reggeli baleset után kénytelenek voltak ismét a régire váltani - amelyet viszont nem teszteltek a mogyoródi hétvége során. A verseny elõtt a Goodyear-gumikkal szerelt csapatok - köztük a Ferrari és a Williams - a lágy gumikeveréket választották, ami elhibázott lépésnek bizonyult a forró idõjárási körülmények között. A Bridgestone - többek között az Arrows gumiszállítója - a kemény gumikra szavazott... A lágy gumik és a rossz beállítás együttes eredménye az volt, hogy a versenyen Michael Ferrarijának gumijai már három kör után hólyagosodni kezdtek. Ennek következtében Damon Hill könnyedén elõzte meg, sõt aztán körönként 2-3 másodperccel is gyorsabb volt Schuminál. Hill megelõzte Villeneuve-öt is és elhúzott a mezõnytõl. Michael közben azért küzdött - küszködött - hogy Johnny Herbert (Sauber-Petronas) után már senki se menjen el mellette. A mögötte autózók - Ralf Schumacher, Shinji Nakano (Prost-Mugen-Honda) - határozottan gyorsabbnak tûntek nála, ám a szûk pályán sikerült maga mögött tartania õket. Összességében katasztrofálisra sikerült a futam a Ferrari számára, így a negyedik hely a körülményekhez képest jó eredménynek volt mondható. Közben az élen Villeneuve-nek hatalmas szerencséje volt, amikor három körrel a futam vége elõtt Hill autója - biztos vezetés birtokában - lelassult, így a kanadai el tudott menni mellette. Ezzel Jacques három pontra megközelítette Michaelt a világbajnokságban: 56-53 a német javára. "Reméltem, hogy Hill nyerni tud." - vallotta be Schumi a hungaroringi verseny után - "Megérdemelte volna, ezen kívül pedig a gyõzelme sokat segített volna nekem a világbajnokságban." [3.] A Belga Nagydíj következett, ami korábban mindig jó versenye volt Michaelnek. Most sem volt ez másként! Az idõmérõ edzésen még harmadik volt Villeneuve és Alesi mögött, ám a másnapi futam a Spa-ban szokásos változó idõjárási körülmények között zajlott. És Schumacher megint jobb döntést hozott, mint ellenfelei! Michael úgy határozott, hogy intermediate-gumikon kezdi a futamot, míg a két Williams-pilóta (s rajtuk kívül is a legtöbben) a "vizes" abroncsokra szavazott. A versenyt a nagy esõ miatt - elõször a sport történetében - a biztonsági autó mögül indították repülõ rajttal. Amikor a Safety Car a harmadik körben kiállt, Michael nekiiramodott, elviharzott Alesi és Villeneuve mellett és többet vissza sem nézett: a hatodik körben már 40 (azaz negyven!) másodperccel vezetett! A verseny pillanatok alatt eldõlt, s Villeneuve-ön már az sem segített, hogy amikor a pálya késõbb felszáradt és már mindenki slick gumikon volt, megfutotta a leggyorsabb kört. A kanadai a hatodik helyen végzett, ami ötödikre változott amikor utólag diszkvalifikálták Häkkinent a harmadik helyrõl. Michael elõnye 11 pontra (66-55) nõt a világbajnokságban legközelebbi vetélytársával szemben. "Nagyon boldog vagyok ma és nehéz megtalálni a szavakat arra, hogy kifejezzem mit érzek." - mondta Schumi a fantasztikus diadal után - "Amikor a dobogón álltam nem voltak gondolatok a fejemben. Egyszerûen csak élveztem a boldogság szenzációját. A verseny elejétõl kezdve éreztem, hogy jól döntöttünk és hogy nyerhetek. Spa-ban gyõzni mindig különleges dolog számomra, mert ez a kedvenc pályám. Szeretném megköszönni a több ezer szurkolónak is hatalmas támogatásukat." A következõ versenyt, az Olasz Nagydíjat minden bizonnyal Villeneuve és Schumacher is a feledhetõ kategóriába sorolná. Ez a futam nem róluk szólt. A kanadai a negyedik helyrõl vághatott neki a versenynek, Schumacher pedig a kilencedikrõl - a gyors "erõ-pálya" nem feküdt az F310B-nek. Végül Michael hatodik lett, s ezzel is elégedettnek mondta magát, hiszen Villeneuve mindössze egy hellyel végzett elõtte. A gyõztes Coulthard volt, Alesi és Frentzen elõtt. "Ha belegondolunk, hogy mi minden történt ezen a hétvégén, akkor elégedettek lehetünk az eredménnyel." - nyilatkozta Michael - "Csak egy pontot veszítettem [Villeneuve-höz képest]. Lehetett volna sokkal rosszabb is." [3.] Mint ahogyan a következõ nagydíjon, Ausztriában valóban sokkal rosszabb lett! A rajtkocka ismét a kilences volt Schumi számára, ám a versenyen szépen elõre küzdötte magát és akár második is lehetett volna Villeneuve mögött. Azonban 20 körrel a vége elõtt figyelmetlenül sárga zászló alatt elõzte meg Frenzent, aki ezt azonnal jelentette a boxnak. Schumi kapott egy tíz másodperces "stop-and-go" büntetést, ami miatt végül a hatodik helyért járó egy ponttal kellett beérnie. "Nem láttam a zászlót, mert túlságosan Frentzenre és Bergerre koncentráltam." - mondta - "De legalább egy pontot megmentettem." [3.] S a rossz sorozat még mindig nem ért véget! A Nürburgringen megrendezett Luxemburgi Nagydíjon Schumi az ötödik rajtkockából indulhatott, de a versenye csak néhány méterig tartott. Közvetlenül a rajt után a háta mögött a két Jordan-pilóta, Fisichella és Ralf Schumacher kakaskodott egymással, amikor az olasz meglökte a "kis Schumit", aki eltalálta Michaelt és emiatt mindketten a kavicságyban kötöttek ki. Csak még rosszabb volt Schumacher szempontjából, hogy tehetetlenül kellett végignéznie, amint másfél órával késõbb Jacques Villeneuve újabb szerencsés gyõzelmet ünnepelhetett: sokáig a két McLaren-Mercedes haladt az élen, ám Coulthard a 42., Häkkinen pedig a 43. körben motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt. Másnap a Bild fõcíme "testvérháborúról" szólt, ám Michael igyekezett megnyugtatni a kedélyeket: "Senkit sem lehet vádolni." - mondta - "Végül is senki sem szándékosan csinálta. Ilyen dolgok történnek néha - ez is az autósport." Jean Todt kevésbé volt nyugodt közvetlenül a futam után: "A mai nap szörnyen kiábrándító volt számunkra. Nem is lehetett volna rosszabb. Azonban még mindig van matematikai esélyünk a világbajnoki címre és ezért a legutolsó pillanatig dolgozni fogunk." Valóban nagy fordulatot jelentett ez a verseny a világbajnokságban: két futammal a szezon vége elõtt Villeneuve 77-68 arányban vezetett... Az utolsó elõtti összecsapásra, Suzukában, a Japán Nagydíjon került sor. Michaelnek mindenképpen nyernie kellett, ha életben akarta tartani világbajnoki reményeit. Az idõmérõ edzésen Villeneuve kvalifikálta magát a pole pozícióba, Michael pedig mellõle indulhatott. A kanadai azonban figyelmen kívül hagyott egy sárga zászlót és mivel már volt egy figyelmeztetése hasonló dologért, a szabályok értelmében automatikusan annak kellett volna következnie, hogy eltiltják a másnapi futamról. A Williams azonban óvást nyújtott be a büntetés ellen, így Jacques mégis rajthoz állhatott vasárnap - igaz óvás alatt, azaz az FIA a verseny után volt hivatott eldönteni, hogy meghagyják vagy törlik a versenyen elért eredményét. A rajt után Michael csapattársa, Eddie Irvine megelõzte Michaelt. A német nem tanúsított különösebb ellenállást, mivel ez a Ferrari taktikájának része volt. Irvine nagyon élt kedvenc pályáján (több évet versenyzett a japán Forma-3000-ben, s ismerte Suzukát, mint a tenyerét), elment a finn Mika Häkkinen és Jacques Villeneuve mellett is. Közben Schumacher is megelõzte Häkkinent és Villeneuve mögött maradt. Várt. Várt arra, hogy eljöjjön a kerékcserék ideje. Elég lesz akkor támadnia, ha a boxkiállás után is csak Villeneuve mögé tud visszajönni. A boxban azonban a Ferrari gyorsabb volt, mint a Williams, így Schumacher Villeneuve elé és Irvine mögé jött vissza. Eddie ekkor elengedte csapattársát, ám a kanadai Williams-pilótát teljesen szabályos eszközökkel feltartotta. Michael körröl körre növelte elõnyét, miközben Villeneuve egyre inkább visszaesett: Frentzen és Häkkinen is elé került - a kanadai már csak ötödik volt. Késõbb Frentzennek sikerült az, ami Villeneuve-nek nem: megelõzte Irvine-t, de Schumacher elsõségét ekkor már nem veszélyeztethette. Michael kétségtelenül köszönettel tartozott Irvine-nak a versenyen nyújtott segítségéért, s nem csinált presztízskérdést abból, hogy ezt el is ismerje a verseny utáni interjúkban. Mivel Villeneuve csak az ötödik helyen végzett a Williams csapat visszavonta a verseny elõtt benyújtott óvást és elfogadta az FIA büntetését - a versenyrõl való kizárást - kanadai edzésen elkövetett szabálytalanságáért. Így Villeneuve csupán két pontot vesztett, míg ha a Williams nem vonta volna vissza az óvást, akkor fennállt volna annak veszélye, hogy az FIA számukra kedvezõtlen döntése esetén eltiltják az utolsó versenytõl - ez pedig azt jelentette volna, hogy Schumachernek két pont is elég lett volna az utolsó versenyen a világbajnoki címhez... Az utolsó versenyre Jerezbe tehát Schumacher egy pontos elõnnyel érkezett. Furcsa módon a futamot megelõzõ hetekben-napokban - noha Schumacher és Villeneuve között nem volt elõzménye az agressziónak - nagyon sokat cikkeztek arról, hogy melyik fél milyen sportszerûtlen eszközökhöz nyúlhat a világbajnoki cím megnyerése érdekében. Még Ecclestone is figyelmeztette Schumachert és Villeneuve-öt, hogy ne merjenek trükközni, Villeneuve pedig elõszeretettel emlegette Adelaide'94-et... A "nagy finálét" megelõzõ hisztéria tehát napról-napra érezhetõen nõtt, s mire a pilóták október 26-án kigördültek a jerezi aszfaltcsíkra a nyomás szinte elviselhetetlenné vált. Az izgalmakat tovább fokozta, hogy az idõmérõ edzésen kisebbfajta csodának lehetett tanúja a nézõközönség: hárman is - a két Williams-pilóta: Villeneuve és Frentzen, valamint Schumacher - ezredmásodpercre azonos idõt futttak! Ilyen még sosem történt azelõtt a Forma-1 történetében, s vannak akik szerint akkor sem - csupán valami hiba, esetleg szándékos manipuláció történhetett... Mindenesetre Villeneuve indulhatott a pole-ból - mert õ futotta meg elõször ezt az idõt -, Schumacher rajtolt mellõle, Frentzen pedig a harmadik rajtkockából vágott neki a versenynek. Villeneuve és Schumacher. Az õ csatározásaik jegyében telt az 1997-es esztendõ. A kanadai igazi médiakedvenc: jóképû, huszonévesen is tinédzseres életstílussal, ráadásul a legendás Gilles Villeneuve fia. 1995-ben megnyerte az amerikai IndyCar-bajnokságot, 1996-ban rögtön a Forma-1-es mezõny legjobb csapata, a Willams szerzõdtette, ám az elsõ évében még alulmaradt csapattársával, Damon Hillel szemben. 1997-nek már favoritként vágott neki, hiszen Hillt elbocsátotta a csapat, az újonnan érkezett Frentzennek pedig idõre volt szüksége az akklimatizálódáshoz. (Mint utóbb kiderült a Williams csapat technikai igazgatója, Patrick Head ráadásul nem is nagyon segítette elõ Frentzen beilleszkedését a csapatba...) Schumacher sokkal konzervatívabb típus. Számára elsõdlegesek a családi értékek - a feleség, a gyerekek. Nem festi lilára a haját, nem közlekedik görkorcsolyával és egyáltalán: nem valószínû, hogy az autóversenyzésen kívül bármiben is közös lenne az érdeklõdésük Jacques Villeneuve-vel. Adott tehát ez a két nagyon különbözõ egyéniség és a végletekig kiélezett világbajnokság. Bernie Ecclestone álmodni sem tudott volna közönségcsalogatóbbat... A verseny Schumacher számára indult jobban. Villeneuve a rajtnál visszaesett és Michaelen kívül Frentzen és Häkkinen is megelõzték. Ekkor a Williams munkára fogta kettes számú pilótáját: amikor már Schumacher és Villeneuve túl volt az elsõ kerékcserén, Frentzen továbbra is kint maradt a pályán, így Michael elé tudott kerülni és feltartotta - természetesen Villeneuve-öt segítve ezzel. Döntõnek azonban mégsem ez, hanem a második kerékcsere bizonyult, amikor Michael gyatra minõségû gumikat kapott és ennek következtében drasztikusan lelassult. Villeneuve így utol tudta érni és a 48. körben elõzésre szánta el magát. Michael kétségbeesetten próbálta "bezárni a kaput", ám ekkor Villeneuve már ott volt mellette. Ütközés lett a dologból, melynek következtében Michael kicsúszott a kavicságyba, Villeneuve azonban tovább tudott menni és így - miután maga elé engedte a két McLaren-pilótát - a harmadik hely is elegendõ volt számára a világbajnoki címhez. Az ütközés? Villeneuve nem finomkodott: "Tudtam, hogy meg fogja próbálni, mivel már a múltban is csinált ilyeneket, úgyhogy egyáltalán nem lepett meg ez a manõver. Ez megmutatja, hogy milyen ember is valójában..." A média hiénaként vetette magát Schumacherre, hogy darabokra tépjék - az "õrült" jelzõ a legfinomabb volt, azok közül amelyeket Michaelre zúdítottak. Elkönyvelték, hogy amit tett az szándékos és elõre kitervelt volt, s nem kegyelmeztek: egymást érték a kritikusabbnál kritikusabb hangvételû cikkek, melyek közül a vérmesebbek egyenesen Michael eltiltását követelték. A véleményeket hallva, olvasva az embernek az lehetett az érzése, hogy Schumacher valami "példátlanul gonosz tettet" hajtott végre, pedig a Forma-1-ben mindig is voltak vitatott jelenetek, elhibázott vagy éppen szándékosan durva manõverek - nem kell messzebbre menni, mint a Senna-Prost éra... A szabálytalan megoldások természetesen büntetést érdemelnek, ugyanakkor annak a büntetésnek, amit Michael kapott nem volt elõzménye a sport történetében: az FIA hivatalosan törölte Schumacher 78 pontját és második helyezését a világbajnoki pontversenybõl, s ezzel a nála 36 ponttal kevesebbet gyûjtõ Frentzen lépett a tabella második helyére. Maga Michael legszívesebben valószínûleg elbújdokolt volna - és szerencséjére ezt meg is tehette a téli szünetben. Hibáját elismerte és a mai napig ezt a futamot tartja pályafutása mélypontjának. Nagy kár, hogy sok embernek ez az ütközés jut elõször eszébe Schumacher 1997-es szezonjáról! Ha szigorúan a versenyzõi teljesítményt nézzük, Michaelnek jó éve volt - annak ellenére, hogy végül elvesztette a világbajnokságot. Végig harcban volt a világbajnoki címért és izgalmassá tett egy olyan szezont, amelynek elején még sokan biztos Williams-sikert vártak. Mindennél többet elmond, hogy a Williams technikai igazgatójának, Patrick Headnek még 2003-ban is az volt a véleménye, hogy Villeneuve-nek sokkal korábban meg kellett volna nyernie a címet 1997-ben...